Patai Zoltán, az Eversync (korábban Flawless) alapítója pont egy éve adott interjút a Growth Magazinnak és már akkor is feltűnt, hogy legyen szó kommunikációról, látványvilágról, koncepcióról, befektetésről, a startup minden téren jeleskedett a megvalósításban. Egy laborkísérletként hipotézisekre építkezve minimalizálták a bukás kockázatát és tudományos módszerek mentén építkeztek, így érzelmektől mentesen realizálták, hogy a halál völgyében sétálnak.
Ez a sztori a startup világ legkeményebb kihívásairól és azok tanulságairól szól, amikkel minden alapító szembesülni fog. Miközben a következő nagy dobást hajszolják, a csúcsra vezető út nem csak rögös – tele van veszélyes csapdákkal, és mély szakadékok tátonganak, amiket csak a legelszántabbak és legtalpraesettebbek tudnak átugrani. Ezt a küzdelmes szakaszt a vállalkozói körökben „Death Valley”-nek hívják, ahol a startupok gyakran a pénzügyi bizonytalanság, technológiai falak és piaci érdektelenség háromszögében találják magukat.
„Death Valley”-nek nevezzük azt az időszakot, amikor az ötlet még nem termel elegendő bevételt a költségek fedezéséhez, a befektetők aggódni kezdenek, és a csapat lelkesedése is megkopik. Az iparági statisztikák szerint a startupok 90%-a nem vészeli át ezt a szakaszt – itt dől el, hogy egy cég képes-e fenntartható üzleti modellt felépíteni, vagy elbukik. A legtöbb problémát a pénzügyi elvárások, a kiapadó források és az ebből fakadó időhiány okozza. Ám ha a startup rendelkezik megfelelő tőkével, elegendő ideje van arra, hogy a „Death Valley”-t homokos tengerparti sétának élje meg. Zoli története nem azért került a címlapra, mert sikeres startup lett belőle, hanem azért, mert bár minden lépést professzionális módszerek mentén hozott meg, mégsem lett sikertörténet.
De mit is jelent a bukás egy startup életében? A mainstream sztorik többnyire a sikereket hangsúlyozzák, de a valóság az, hogy a kudarcok legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint a sikerek. A startup világában a bukás nem a vég, hanem egy esély arra, hogy tanulj a hibáidból, és a következő projekted sikeresebb legyen. Ebben a kontextusban a bukás inkább egy tanulságos lecke, amelyből értékes tapasztalatokat lehet gyűjteni. A startup szubkultúra része az, hogy megosztjuk kudarcainkat, hiszen ha nekünk nem sikerült, a tanulságos történetek másokat okosabbá tehetnek. Az ilyen történeteket nevezzük FuckUp sztoriknak, és az igazi érték akkor jelenik meg, amikor egy vállalkozó őszintén megosztja bukásának történetét.
Zoli, aki korábban a Foodora (NetPincér) ügyvezetőjeként vált ismertté, ekkor még tele volt ambiciózus tervekkel. Csapatával 2022 májusában 900 ezer eurós pre-seed befektetést szerzett a Picus Capital-tól. Nem sokkal később újabb mérföldkövet értek el, amikor 2,2 millió eurós seed befektetést vontak be a neves német 42CAP vezetésével, amit az Oktogon Ventures és a Dreamcraft Ventures is támogatott.
Mindezek ellenére két hónapja bejelentették, hogy bezárják a Flawless-t, amely időközben Eversync névre változott. Annak ellenére, hogy tizennyolc hónapnyi pénzügyi tartalékkal és elégedett ügyfelekkel rendelkeztek, úgy döntöttek, hogy leállítják a céget, mert nem látták a fenntartható növekedés lehetőségét. Ez a döntés élesen rávilágít arra, hogy a sikerhez vezető út nem mindig egyenes, és néha a legbölcsebb dolog, amit tehetsz, ha időben felismered, mikor kell elengedni egy álmot.
A Nehéz Döntés: Miért Zárta Be Patai Zoltán az Eversync-et?
„Ez Volt a Helyes Út”
Az Eversync sokáig ígéretesen haladt, de a kockázati tőke világában a nagy remények gyakran ütköznek a valóság rideg tényeivel, és végül úgy döntöttek, hogy nincs értelme tovább erőltetni a projektet.
„Két hónapja döntöttünk úgy, hogy bezárjuk a cégünket,” kezdte Zoli, amikor a történet részleteiről kérdeztük. „Rengeteg próbálkozásunk volt, hogy a vállalkozást egy gyorsan és exponenciálisan növekvő pályára állítsuk. Pivotáltunk jobbra-balra, hátha megtaláljuk azt az irányt, amely nemcsak lineáris, hanem exponenciális növekedést hoz. Végül azonban rájöttünk, hogy több ilyen próbálkozás után már nem maradt új ötletünk arra, hogyan érhetnénk el ezt a növekedést.”
Ez a helyzet sokkal gyakoribb, mint amennyire a startup világ meséi sugallják. Zoliék mindent megpróbáltak, de végül be kellett látniuk, hogy az út, amelyen jártak, nem vezetett eredményre. „A befektetők azt várják el, hogy a startup, amibe befektetnek, ne csak ötszörösére nőjön öt év alatt, hanem akár ötven- vagy százszorosára,” magyarázza Zoli. „Mi ebben már nem láttuk a lehetőséget, miután alaposan megismertük a piacot, és teszteltük a különböző irányvonalakat és pivotokat. Ezért úgy döntöttünk, hogy a legjobb döntés az, ha visszaadjuk a megmaradt pénzt a befektetőknek.”
Bár a cégnek még volt pénzügyi tartaléka, úgy látták, hogy a további időhúzás csak felesleges reménykedést szült volna. „Úgy éreztük, hogy ez a helyes út,” mondja Zoli. „Még volt 18 hónapnyi runway-ünk, de nem láttuk reálisnak, hogy ezzel az iránnyal elérjük azokat a célokat, amelyeket kitűztünk magunk elé.”
A döntést követően nyíltan kommunikálták a cég lezárásának okait a közösség felé, ami sokak számára példaként szolgált. „Több okból is úgy döntöttünk, hogy nyíltan kommunikáljuk a döntésünket. Szerettünk volna visszaadni valamit a vállalkozói közösségnek, és segíteni a munkavállalóinknak új helyet találni. Fontos volt számunkra, hogy a csapatunk tagjai a lehető legjobban járjanak, miután bezártuk a céget.”
Ez a nyitottság különösen értékes a hazai startup ökoszisztéma számára. „Ez a startup világ valósága, és fontos, hogy mindenki tisztában legyen ezzel,” hangsúlyozza Zoli.
A teljes cikk a Growth Magazin 2024Q3 számában olvasható ahol szó lesz még:
Milyen pivotokon és kihívások keresztül jutottak ide?
Mit jelent az alternatív költség egy alapítónak?
Hogyan fogadta a csapat?
Hogyan reagáltak a befektetők?
A Döntés Nehézségei: Az Elengedés Fájdalma
A Startup Világ Rideg Valósága: Megdöbbentő Tények a Bukásról
Share this post