Growth Magazin
GROWTH MAGAZIN - Magyarország
Sok hatásnak kell egyszerre érvényesülnie ahhoz, hogy valódi változás létrejöjjön
0:00
-43:40

Sok hatásnak kell egyszerre érvényesülnie ahhoz, hogy valódi változás létrejöjjön

Pistyur Veronika és, aki az interjút készítette: Tóth Zsófia, CEO, Volteum

Mióta mi elkezdtünk a Volteummal foglalkozni, igazából Te mindig ott voltál a startup ökoszisztémában és folyamatosan elhangzott a neved. Mikor kezdődött a kapcsolatod a startupokkal? A Kitchen Budapest volt az első kapcsolódási pontom a startup világgal még 2011-ben. Ekkor már tizenöt évnyi médiatapasztalattal és vállalkozói múlttal rendelkeztem, így Winkler Ferenc beajánlott, hogy vegyek részt mentorként a startup programjukba. A vállalkozói lét az egész identitásom meghatározó eleme volt már gimnázium óta, szóval elvállaltam. Akkoriban a Prezi egyik alapítója, Árvai Péter keresett maga köré olyan embereket, akik segítenek feloldani egy dilemmáját.

Nem értette, miért van az, hogy a New York Times foglalkozik a Magyarországról indult tech történetekkel, de a hazai média közeget cseppet sem érdekli a téma. Nem is a láthatóság aggasztotta, hanem az, hogy a sikertörténetek katalizátorként hathatnának az egész vállalkozói közegre, a vállalkozói ökoszisztémára, és hogy ezt a potenciált valahogy nem használjuk ki idehaza. Nem értette, hogy a két világ között miért ilyen hatalmas a távolság. Nagyon sokáig az volt a feltételezése, hogy egyszerűen nem is tudtunk idehaza arról, hogy vannak ilyen típusú történeteink, akik a lehetőségeikkel, a digitális eszközökkel, a technológiával nem feltétlenül az országhatárig látnak csak el, hanem azon túlra, és ha ez változna, akkor inspirálna sokakat. Aztán persze sok-sok kutatás be is bizonyította, hogy nagyon is volt alapja a megérzéseinek. Vagyis kiderült, hogy bizony van dolgunk az ökoszisztémában. 2013 januárjában indult el a Bridge Budapest, ami egyben meg is határozta az én ökoszisztémában betöltött kezdeti szerepemet, hiszen az ambíciónk az volt, hogy valahogy hidat képezzünk a szélesebb nyilvánosság és eközött az akkor még nagyon pici ökoszisztéma között. Azóta a Bridge kapott egy másik irányt, így mára üzleti kultúra formálásában jelöltük ki az utunkat túl azon a célon, hogy startupokra fókuszáljunk.

Kicsit tudnál mesélni részletesebben a Bridge Budapestről és a legacy leadershipről?

A Bridge Budapest egy egyesület, amit a Prezi, a UStream, a LogMeIn alapítóival közösen hoztunk létre. Én a születése pillanatától, mint az egyesület egyik alapítója és az egyetlen, aki nem startup alapító vagyok a közegben, akinek az a feladata, hogy szervezet épüljön belőle. Szeretnénk egy olyan országban élni, ahol az önbizalom alapját a tudás és a teljesítmény képezi. Ez a víziónk az indulás óta. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el, az egész üzleti közeget és az üzleti kultúrát kell újraformálni, ezért bővült a szkópunk a kezdeti startup irányból a szélesebb üzleti közegre. 2017-től a Bridge megalapította a Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezést. Mára közel 1200 cég csatlakozott a virtuális közösséghez mindenféle szektorokból bizonyítva azt, hogy azon üzleti működés, ami hosszú távra épít és érték alapon tételez dolgokat, valóban működőképes, függetlenül attól, hogy technológiai szektorról vagy épp építőiparról beszélünk. A kezdeti történetmesélési szakaszon túl mára kiegészült tudásmegosztással, együttműködésre ösztönzéssel, közösségépítéssel és egy olyan fajta desztillációval, amit mi úgy hívunk, hogy “legacy leadership”, azaz hagyaték alapú vezetői szemlélet. Azokra a vezetőkre fókuszálunk, akiknek számít, mit hagynak hátra maguk mögött, és azzal a finanszírozási, emocionális és intellektuális háttérrel és potenciállal próbálnak tenni a hétköznapokban, ami nem kizárólag arra fókuszál, hogy az üzlet egy szegregátum és mindentől hermetikusan elzárva létezik, hanem értik azt, hogy mi a társadalomban betöltött szerepe. Vannak vezetők, akiknek számít, hogy milyen a munkavállalóknak a cégen belül, hogy milyen az üzleti partnereinkkel való együttműködés, hogy miként bánnak a pénzügyeinkkel, hogy bánnak a saját vezetői integritásukkal. Szeretnénk, hogy sokan legyenek. Azt próbáljuk minél több szereplőnek bizonyítani, hogy ez a fajta működés nem lemondás a profitról, hanem éppenhogy versenyelőny. Mindezek mellé az utánpótlásról is gondoskodni kell, így megalapítottuk az Edisonplatformot, amiben ma már közel 220 gyerekeket, innovatív módszertanokkal fejlesztő kezdeményezéssel dolgozunk együtt. Egyrészt ki is választjuk őket, egy szakmai zsűri értékeli a munkájukat, láthatóbbá próbáljuk tenni a szülői és az üzleti közeg számára egyaránt. Az utóbbi időben próbálunk működési finanszírozást is biztosítani számukra. A Bridge és az Edison nagyon sok ponton kapcsolódik egymáshoz, ami lehetővé teszi, hogy tényleg ne szegregátumok legyenek, hanem az ökoszisztéma különböző szereplői tudjanak egymásról, tudjanak egymáshoz kapcsolódni.

A Bridge-en felül az Oktogon Ventures társalapítója is vagy. Kockázati tőkebefektetőként hogyan fektettek be és mik a fő prioritásaitok?

Az Oktogon Ventures egy befektető cég, nem egy reguláris alap. Ez sok szempontból könnyebbé teszi az életünket és Fehér Gyulával közösen, viszonylag gyorsan hozunk. döntéseket A kiválasztási folyamat attól is függ, hogy milyen forrásból érkezik egy-egy csapat a rendszerünkbe.

"Elképzelhetetlen, hogy olyan szereplőkkel dolgozzunk együtt, ahol a bizalom már a nagyon kezdeti fázisban megtörik. Fontos, hogy olyan szereplők legyenek, akiknek a morális minimumok nagyon hasonló helyen vannak, mint a mieink."

Van egy befektetési politikánk, amit kritériumok szintjén határoztunk meg az indulás pillanatától, Nagy növekedésre képes és ami még fontosabb, nagy növekedést elérni akaró vállalkozókat keresünk. Olyanokat, akik tényleg az első pillanattól kezdve képesek arra, hogy a világpiacon induljanak el és ne az ország határain belül képzeljék el feltétlenül az első lépéseket. Amivel teszem hozzá semmi baj sincs, csak azt mi nem a startup kategóriába soroljuk. Azt keressük, ahol megtörtént valamilyen nemzetközi piaci validáció, aminek meg is vannak a metrikái - az Oktogon honlapján elérhetővé is tettük ezeket. Noha van olyan szereplő a portfóliónkban, ahol ugyan nincsen felmutatható árbevétel, de olyan technológiai hátterű csapatról, és annyira kipróbált vállalkozókról van szó, izgalmas a technológia és világszinten is egyedülálló a termék. Az ilyen esetek nyilván felül súlyozzák azt, hogy legyen legalább húszezer dollárnyi MRR. Csak magánpénzt kezelünk. Nincsen sem állami, sem EU-s finanszírozásból származó tőke a cégünkben. Beszélgetünk és döntünk.

Alapvetően a Bridgeből jövő nagyon erős vállalati kultúra iránti szenvedélyed mennyire viszed át az Oktogonba, és akár így a portfoliónál, akár így a saját csapatotokba?

Szerencsére nem csak számomra, de Gyulának is nagyon fontos - hiszen ő a Bridge társalapítója is -, hiszen befektetőként tulajdonostársaivá válunk egy-egy cégnek, ezért azokat a szereplőket keressük, ahol ha nem is makulátlanság, de legalább az arra való törekvés jelen van a rendszerben. Hosszú távra köteleződünk el egymás mellett. Elképzelhetetlen, hogy olyan szereplőkkel dolgozzunk együtt, ahol a bizalom már a nagyon kezdeti fázisban megtörik. Fontos, hogy olyan szereplők legyenek, akiknek a morális minimumok nagyon hasonló helyen vannak, mint a mienk.

Ebben a lapszámban több szempontból is érintve lesz a Cápák között című műsor, aminek te is aktív tagja vagy. Milyen szerepet töltesz be a műsor életében?

Én a műsor üzleti tanácsadója vagyok, ami egy nagyon izgalmas szerep. Alapvetően a licensz írja elő, hogy legyen egy olyan szereplő, aki közvetít a csapatok, a műsorkészítők és a cápák között. Miután nekem megvan a mainstream média tapasztalatom, tévés voltam, az Oktogon miatt a befektetői közeg sem idegen és egész életemben vállalkoztam, így a három dolognak az identitása egészen izgalmasan állt össze ahhoz, hogy betöltsem ezt a szerepet. Az én dolgom az, hogy segítsem a szerkesztők munkáját abban, hogy megértsék egy-egy üzleti ajánlat mennyire reális, mennyire hiteles, és hogy van-e bármilyen olyan dolog, amire ők nem feltétlenül gondolnak a műsor alatt. A stáb azt nézi, ki hogyan kommunikál, ki mennyire műsorképes, de üzleti szempont mentén nem feltétlenül tudják megítélni, hogy egy-egy csapat hol tart. Egyrészt ebben segítem őket, valamint a műsornak van egy dramaturgiája, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy a cápák elé milyen sorrendbe érkeznek a csapatok. Nyilván, ha sok erős szereplő jön egymás után, akkor azok óhatatlanul is elkezdenek egymással konkurálni. A cápák tényleg ott találkoznak abban a helyzetben először a cégekkel és én például segítem a szerkesztők munkáját abban, hogy teszek egy jóslatot arra vonatkozóan, hogy a cápák milyen valószínűséggel fognak beszállni egy-egy cégbe. A csapatok teljesen más érettséggel érkeznek a műsorba, így nekik is olykor el kell magyarázni alapfogalmakat, mint például a cégérték számítása.

Hogy látod, a műsornak milyen hatása volt eddig a magyar vállalkozói kedvre, és hogy egy mindennapi ember mennyire van tisztába a vállalkozás építésével?

Az, hogy ma Magyarországon főműsoridőben vállalkozók pitchelnek egy műsorban, hogy egyáltalán ismerjük ezt a fogalmat, vagy hogy ennek a dramaturgiáját, kereteit, szabályait elkezdjük magunkévá tenni, elsajátítani, ennek a műsornak is nagyban köszönhető. Szerintem elképesztően nagy hatása van, a nyelvezettől a kultúráig mindenre. Most találkoztam először olyan szereplőkkel, akik már azért kezdtek el vállalkozni, mert a cápák elé akartak állni, és úgy érezték, hogy kaptak annyi inspirációt a műsorból, hogy megmérettessék magukat. El kellett teljen közel öt év, hogy beérjen az emberekben, a fejekben az, hogy oda mernek állni, valamit létrehozni, csapatot csinálni, végiggondolni, kipróbálni magát. A Bridge-nek 2016-ban is volt olyan kutatása, ami azt mutatta, hogy a vállalkozókkal kapcsolatos első asszociációk még mindig nem arról szólnak, hogy ők a bátor innováció motorjai. Hanem, mint mindig előjön, hogy a vállalkozó egy csaló és ennek meg kell változnia. Nem változtatnak meg generációkat, akik ebben nőnek fel, hogy “hát fiam persze csináld ezt, de egyébként majd mikor lesz tisztességes munkád?” Ismerek még most is startuppereket a környezetemben, ahol egyébként a szülők azt várják a vasárnapi ebédnél, mikor mondják azt, hogy na most már végre lesz valami tisztességes munkánk.

Tehát ameddig még mindig itt tartunk fejben nagyon sok szegmenseiben a társadalomnak addig hova a türelmetlenség? Ehhez képest én hatalmas változásokat látok. Tudom, hogy az egyetemeken a kisvállalkozói karokon, hogy pangtak régen a folyosók az ürességtől. Ma pedig túljelentkezés van, és bár nem is szeretem kijelölni, hogy egyszerre csak a Cápák között tehet, vagy hogy erről a Bridge tehet, mert nyilván sok-sok apróság adódik össze, egymással kölcsönhatásban lévő folyamatok lesznek, és mindenkinek a munkája kell ahhoz, hogy ez változzon.

Igen, kicsit ez a türelmetlenség szerintem sokszor abból is fakad, hogy igazából így a médiában a legtöbb esetben csak a sikersztorik kerülnek elő. Csak az jön ki, hogy valaki mekkora befektetést kapott, milyen nagy sikert ért el, hol lépett piacra, milyen új partnerség van, kit vásárolt fel éppen. Az ilyen mindennapi küzdelmek, és a nehéz napok, azok soha nem jönnek ki. Kicsit szerintem a műsorokban is unikális, hogy azt is bemutatja, amikor mondjuk a cápák beleállnak egy vitába, amikor nehéz helyzetbe kerülnek a vállalkozók, akik tényleg az életük értelmét viszik oda a cápák elé. És szerintem emiatt is nagyon-nagyon érdekes dinamikák vannak a műsorban, hogy végre nem csak az van bemutatva, hogy a vállalkozó az biztosan sikeres, biztosan bevon tőkét, és biztosan minden nagyon jól működik, hanem az a rész is, hogy ez egy nagyon nehéz folyamat, és hogy nagyon sokszor nem sikerül.

Igen, és azt hiszem, hogy mindig szoktunk erről a kudarc dologról beszélni, de mindig kihagyjuk ebből a szégyen fogalmát. Szerintem ezért ilyen elnehezült ez a történet nálunk, mert a kudarchoz a szégyen tapad és nem mondjuk a tanulás lehetősége, holott mindenki életében jelen van.

És hogy látod a startupok és Cápák között műsor kapcsolatát?

A műsor alapvetően nem egy startup műsor, hanem egy vállalkozói showműsor. Itt nagyon kevés startup van, a szó tankönyvi értelmében, inkább hagyományos kisvállalkozások jönnek.

A hazai startup ökoszisztémáról mi a véleményed? Mi lenne az a két-három fő kihívás, ami neked is szívügyed?

Az ökoszisztéma egy nagyon elidegenített fogalom és nagyon sok mindennek kell egyszerre mozdulnia és változnia. Sok hatásnak kell egyszerre érvényesülnie ahhoz, hogy valódi változás létrejöjjön. Nyilván a Startup Hungary-nek önmagában megvannak a maga célkitűzései, hogy hogy tegye könnyebbé az alapítók életét és elsődlegesen az alapítók szemén keresztül próbál figyelni.

Vannak más ökoszisztéma szereplők, akik meg a befektetők életén keresztül vagy az angyalok életén keresztül végzik ugyanezt. Nagyon fontos lenne még több párbeszéd, még több kapcsolódás a szereplőkkel. Ugyanúgy, ahogy az itthoni társadalomban a kooperációnak és a szolidaritásnak és az empátiának nincsenek mély és régi gyökerei, ez ugyanúgy érződik az ökoszisztémában is. Ugyanakkor, akik belépnek az ökoszisztémába, azt tapasztalhatják, hogy szolidáris, baráti, közvetlen mindenki, ezért én nem vagyok az a klasszikus elégedetlenkedő, akinek mindig mindennel baja van és mindig fel tudja sorolni azt a 15 dolgot, ami nem működik. Inkább az érdekel mindig, hogy mindenki csinálja a maga terén azt, amit megtehet. Kicsit kevesebbet legyünk elfoglalva a kritikával, és fókuszáljunk arra, hogy mi a mi dolgunk ezen a téren, mit tudunk mi hozzátenni. Én amit tudok befolyásolni azzal foglalkozom és amit nem, azt körülménynek tekintem, így kevésbé vagyok elégedetlen. Nem feltétlenül tett jót az a mennyiségű pénz, ami erre a piacra áramlott az állami szereplőkön át, mert így sokan nem a piacon tesztelik magukat, ugyanakkor én egyre több csillogó tekintetet és céget látok, akikben ott a lehetőség.

Nekem az első élményem, amikor beléptünk a közösségbe nagyon pozitív volt, mert azt láttam, hogy mindenki extrém módon segítőkész. Sokkal segítőkészebb, mint bármilyen más közösség, amiben előtte voltunk. Mindenki ténylegesen azt akarja, hogy itt épüljenek a legújabb kelet-közép európai sikersztorik. Ez sok szempontból nagyon áthatja a közösséget. Még persze van hova fejlődni nagyon sok szempontból, de szerintem jó alapanyagok vannak ahhoz és jó segítséget kapunk mi is személy szerint ahhoz, hogy növekedni tudjunk. Hogy látod, ahhoz hogy mondjuk egy hosszabb távon 2030-35-ig elérjünk egy ilyen észtországi színvonalat vagy valami nagyon hasonlót, ahhoz milyen változásokra lenne szükség, hogy ténylegesen legyen magyar unikornis?

Akkor is lesz unikornisunk, ha nem változik semmi, mert nem mindenki arra vár, hogy megváltozzon az állami szabályozás, hogy legyen területe, minisztériuma, bármilye ennek a történetnek, hanem csak teszi a dolgát. Tény, hogy lassabban jött el, mint ahogy azt sokan reméltük, de már itt van. Látszik ezen a rendszeren fejlődési lehetőség, de ehhez az kell, hogy közös fogalmaink legyenek. Hasonló módon értékeljünk cégeket, mert ameddig ez például nem történik meg, addig nem tudjuk egymást követni és nehezebben működünk együtt. Legyenek egyszerűbb fogalmaink, jogi kereteink arra, hogy a valódi nemzetköziséget, ezek a szereplők, ezek a startupok megéljék, hogy a nemzetközi háttér és a nemzetközi befektetői háttér könnyen tudjon kapcsolódni az egyes szinteken a jogi formákhoz. Ma mindez lehetetlenség, de Észtországban sem egy év volt.

Hogy utolérjük-e Észtországot 2030-ra azt teljesen irreálisnak látom. Ehhez nagyon komoly és nagyon sok lépést kell megtenni és például nem lehet, hogy nem írunk alá olyan egyezményeket, amiket ma nem írunk alá. Vannak gyors és egyszerű, lehetőségek, amik akár tetszik, akár nem, ziccerek, mi pedig nem rúgjuk be.

Említetted a nemzetközi befektetők jelenlétét a magyar piacon és én személyesen is úgy látom, hogy egyre több ismerős startupnál és akár nagyon korai fázisban is már megjelennek. Ebben van egy ténylegesen gyorsuló ütem, egyre több nemzetközi befektető találja meg Magyarországot. Nektek amúgy a portfólióban milyenek az együttműködéseitek? Hogyan alakulnak ezek a dinamikák? Van nagy különbség mondjuk abban, ahogy ti fogjátok fel a befektetéseket?

Sajnos nem Magyarországot veszik észre, hanem a régiót. A régiónak javultak az esélyei, és ehhez hozzájárultak egyébként román sikertörténetek vagy cseh e-kereskedelmi sikertörténetek az elmúlt időszakban és én ebből nem szakítanám külön ki magunka. Noha kicsiben működünk, de van együttműködés a régió szereplői között és a befektetők egy része ma már nagyon szeret együtt menni egy-egy körben, akár csak a Ti esetetekben is (Volteum). Viszik, egymásnak ajánlják tulajdonképpen akár a beszállási lehetőségeket is valamilyen szervezetbe. Ki azért, mert felelősséget akar porlasztani, ki azért, mert nincs elég befektetni valója vagy pont a szakértelmet szeretné behozni egy másik alapon keresztül az adott történetbe.

Ez a fajta együttműködés és együttműködésre törekvés nagyon jelen van így a magyar szereplők között is, hiszen mi magunk is mentünk már együtt a DayOne-nal, PortfoLion-al, vagy a LeadVentures-szel. Mindenkinek más a fókusza, más fázist keres-néz, mert más érdekli, de ezek valamikor összekapcsolódnak és ugyanígy vagyunk bolgár, cseh, szlovák és román szereplőkkel is. Ez a fajta együttműködés szerintem működik, és miután a régió elkezdett a sikertörténetek következtében a nagy nemzetközi VC-k számára is láthatóvá válni, a velük való együttműködés is sokkal olajozottabb. Gyula például nagyon sok nemzetközi befektetői körön van túl, valódi komoly nemzetközi szereplőkkel és kapcsolati hálóval rendelkezik. Az exitelt startupperek közötti együttműködés is egy kör. Ők is megtalálják egymást, nemcsak régiós szinten, de európai szinten is.

Igen, talán ami szerintem elkezdi egyre dinamikusabbá tenni a piacot, az az egyre több angyalbefektető jelenléte, és akár külföldről is, akár Magyarországon. Szerintem egyre inkább odafigyelnek a korai fázisú startupokra. Akár olyanokra, akikbe ti is befektettek, akár még korai fázisba. Hogy látod ezt a nagyon korai fázist, akár ilyen ötlet fázist? Mondjuk az a fázis előtt, ahol ti még nem szálltok be, de az ottani finanszírozási lehetőségeket?

Valóban egyre több angyal, olyan startupper van, aki ugyan még aktívan építi a saját cégét, de már van tökéje egy korábbi exitből fakadóan arra, hogy elkezdjen angyalkodni, befektetni. Kipróbálgatni magát ezen a téren, használni a tudását, a tapasztalatát, az operációs hátterét abban, hogy segítse a csapatokat. Létre kell jönnie azoknak az exiteknek, amikből aztán tőke képződik, privát tőke ahhoz, hogy azt vissza lehessen forgatni. Emlékszem rá a Bridge-ben hosszan próbáltuk megérteni, hogy a fiatalok miért nem akarnak vállalkozni és akkor mindenki jött egy időben azzal, hogy persze, mert bonyolult az adminisztrációs háttér, a jogi környezet és mindig kiderült, hogy nem ez a legnagyobb visszatartó erő. Hanem egy nagy, markáns önbizalomhiány, ami pont abból következik, hogy nincs elegendő támogató közeg és a támogató közeg nem pénzbeli támogatást jelent feltétlenül, hanem azt, hogy valaki át tudja adni a tudását, tapasztalatát vagy egyáltalán nem beszél le arról, hogy belevágj. Nagyon sokan mind a mai napig bele sem mernek lépni. Nekik kellenek a példák, hogy túl lehet élni, és sikerre lehet vinni és mindezekhez kell például a Cápák között is.

Milyen tanácsot fogalmaznál meg a kezdő vállalkozóknak az induláshoz?

Fordítsanak sok időt arra, hogy megismerjék azt ami nekik jó, hogy milyen közeg, mekkora cég és milyen tempójú növekedés az, amit elbírnak. Nem való mindenkinek ez a fajta dinamikus növekedés, amit a startup világ megkövetel az embertől. Ameddig nem vagyunk tisztában magunkkal, a saját érzelmeinkkel, hogy mi való és mi nem való nekünk, addig nagyon sok akadály vár ránk. Önismeret, Önismeret, Önismeret.

0 Comments