A startup világ figyelme egyre inkább a társadalmi problémákra irányul, ami olyan innovatív megoldásokat hoz létre, melyek minden kétséget kizáróan hatással vannak mindennapi életünkre. A Munch nem pusztán a hazai startup szcéna egyik kiemelkedő szereplője, de vállalkozásuk fontos célt szolgál, ami nem más, mint a harc a mindennapi ételpazarlás ellen. Az alapítók rendíthetetlen hittel vágtak bele a küzdelembe, a transzparens kommunikációban, a következetességben és a tudatos építkezésben hisznek, de mint minden startupnak, úgy a Munch-nak is megvannak a maga kihívásai. Perepelica Kirill részletesen mesélt az elmúlt három év történéseiről, a Cápák Között c. műsorban való szereplésük hatásáról, a nemzetközi terjeszkedésük tapasztalatairól, a tervükről, hogy meghódítják a világot és persze arról, ami egyetlen Growth Magazin cikkből sem maradhat ki: az emberi oldalról.
Mikor alapítottátok a Munch-ot, és kik az alapítói?
2020 májusában találkoztunk először. Alapítótársammal Botival, már dolgoztunk egy, az ételmentéssel kapcsolatos projektünkön, és egy ideje agyaltunk a koncepción. Végül eljutottunk arra a pontra, hogy kezdjünk is vele valamit. Ekkor találkoztam Alberttel, aki tőlünk függetlenül Bencével, a negyedik alapítótársammal már együtt dolgozott párhuzamosan ugyanezen a piaci problémán. Egy rendezvényen futottunk össze (ekkor még nem is ismertük egymást), és ekkor derült ki, hogy mindannyian ugyanazért a célért küzdünk. Az eseményen való találkozás hatására, 2020 júniusában elhatároztuk, hogy összefogunk és közösen létrehozzuk a vállalkozásunkat. Csupán egy hónappal később, 2020 júliusában, már büszkén bemutathattuk első megmentett csomagunkat, amivel el is indult az értékesítésünk. Az értékesítés és az élelmiszermentés számunkra kéz a kézben járnak.
A Munch alapvető célkitűzése pedig, hogy pozitív hatást gyakoroljon a bolygónkra, az emberek életére és a gazdaságra. Mennyivel később szerepeltetek a “Cápák között” című műsorban? A “Cápák között”-ben való szereplésünk a 2020-as év végén történt, majd 2021. március 12-én kerültünk adásba az RTL-en. Nyilvánvalóan ez jelentős lendületet adott a piaci jelenlétünknek. A kezdetekben milyen módon építkeztetek és honnan szereztetek tőkét a működésetekhez? A kezdeti időszakot diákhitelből finanszíroztuk. A jól ismert 3F elve - Friends, Family, Fools - érvényesült és “csótánymodellt” alkalmaztuk a kezdeti növekedésünk során. Úgy gondolom, hogy azoknak, akik Magyarországról vagy Közép-Kelet-Európából indulva elsőként vágnak bele saját startupjukba, érdemes lenne követniük ezt a modellt. Lényegében azt sugallja, hogy bánjunk óvatosan erőforrásainkkal, és igyekezzünk többet elérni kevesebből - Do more with less - ahogy azt a mondás is tartja. A csótányoknak emellett megvan az a képessége, hogy kiválóan tudnak alkalmazkodni, ami kimondottan jól jön a korai fázis kihívásait tekintve. A gyors és tudatos alkalmazkodás képessége segít gyorsan reagálni a környezeti változásokra. Pontosan így vette kezdetét a Munch is.
Még élénken emlékszem arra a pillanatra, amikor az alapításhoz kamatmentes diákhitelt vettem igénybe, mert így tudtuk létrehozni a Kft-t. Majd minden egyes nap reggel nyolckor a nagyi lakásán találkoztunk mi négyen, és este nyolcig is ott maradtunk és építettük a startupot. Az első ügyfeleket én szereztem meg, Boti a terméket építette, Albert a brandet és a közösséget építette, Bence pedig az operációt tette össze. Így az indulás pillanatában már megvolt mindenkinek a fókuszterülete, nem gondoltuk túl a dolgokat, ahogy a híres amerikai cég is hirdeti: „Just do it”!
A műsorban való szereplésetek után mekkora figyelem irányult rátok?
A “Cápák között”-ben való szereplésünk óriási lendületet adott számunkra. Egyik hónapról a másikra közel háromszorosára nőtt a forgalmunk. Természetesen már előtte is voltak jelek arra, hogy a üzleti modellünk működőképes, mivel korábban is tapasztaltunk havi 10-20%-os forgalomnövekedést. Ennek köszönhetően, amikor a befektetők elé álltunk, már elmondhattuk, hogy megtaláltunk egyfajta early product-market fit-et. Az alapítástól kezdve célunk volt, hogy megmutassuk a jövőbeli befektetőknek: ez a modell kicsiben már működik, és ahhoz, hogy növekedjünk tényleg csak tőkére van szükségünk.
Ebben az időszakban gyakorlatilag mindent saját magunk végeztünk. Különböző growth hackeket találtunk ki arra, hogyan tudnánk fejlődni, növekedni extra emberi erőforrás nélkül. Így különböző jutalékrendszerek bevezetésével próbáltuk motiválni a munkavállalókat. Úgyhogy addig a “csótány” modellt követtük, amit igazából most is alkalmazunk, csak kicsit nagyobb csótányok lettünk. Ott már kapásból öt befektetővel bővült a csapat. Ezt a kört csak velük zártátok, vagy más befektetők is csatlakoztak hozzátok? Úgy léptünk a “Cápák” elé, hogy volt már ajánlatunk, tehát volt egy olyan svéd angyalbefektető Torkel, aki a világtörténelemben elsőként szavazott bizalmat nekünk. Az Ő ajánlatával már magabiztosan léphettünk a “Cápák” elé, ami nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt rájuk. Így a műsor történetében először az összes "Cápa" egyszerre fektetett be egy vállalkozásba. Ezenfelül csatlakozott hozzánk Czirják László angyalbefektető, valamint a Magyar Élelmiszerbank Egyesület is stratégiai befektetőként.
Mennyire nyílt titok az, hogy ez mekkora cégértéken történt, és mekkora befektetést kaptatok akkor?
Az publikus információ, hogy a műsorban 15 millió forint befektetés érkezett az öt “Cápától” összesen, és ezért 5%-os tulajdonrészt adtunk fel. Gyakorlatilag ez volt az a cégérték (300 millió), amiért mentünk. Később valaki azt mesélte nekem, hogy ez volt az első olyan megállapodás a műsorban, amikor nem alkudtak a “Cápák” a cégértéket tekintve. Ugyan nem ellenőriztem vissza ezt az információt, de jó érzés volt, hogy sikerült elérni a magunk számára kitűzött célt. Persze nem került bele minden az adásba, azért egy jóval keményebb alkufolyamat zajlott a színfalak között.
Sokan azt gondolják, hogy ilyenkor egy könnyebb időszak következik, mert ott van a bankszámlátokon egy bizonyos összeg, de mi volt a nehézség? Mi az, amit először megtettetek, amikor elkezdtetek építkezni?
Az első naptól kezdve csapatban gondolkodtunk, bár nehéz volt pénzügyi erőforrás nélkül komoly csapatot építeni. Viszont ez volt az a pont, amikor olyanokban tudtunk gondolkodni, hogy termékfejlesztés, csapatépítés, értékesítés. Egy piactér esetében a legnagyobb értéket nem feltétlenül a technológia adja, hanem a hálózat, ami mögötte van. Kevesen tudják, de amikor indultunk, akkor Magyarországon három versenytársunk is volt.
Ezek közül ma már egy sem aktív, viszont mindegyiknek jobb applikációja volt, mint nekünk.
